A végzet prófétái

Kiadás: Szlobodnik Gábor, Szerző: Takács László & Szlobodnik Gábor, Grafika: Juhász Ernő, Borító: Runner

Ezúttal egy igazi különlegességet, egy remélhetőleg tovább bővülő kezdeményezés első gyümölcsét vettemVP borito górcső alá. Miért is különleges? Egyrészt magyar szerzők műve, másrészt egy egészen frissen kiadott, 2020-as keltezésű mű. Illetve nem egészen, erről bővebben a kiemelésben olvashattok. Önmagában persze egyik tény sem ér semmit, ha maga az alkotás nem ér el egy bizonyos minőséget. Emlékezzünk csak a Harcos Képzelet vegyes értéket képviselő könyveire! Illetve, bár egy magyar kiadó szintén belekezdett 2020-ban angol kiadású lapozgatós könyvek kiadásába, ezek sem feltétlenül a magas minőségi kategóriát képviselik tartalom szempontjából. Lássuk, a Próféták hogyan teljesítettek!

Az első, amivel szembesülhetünk, hogy a könyv csak 200 fejezetes. Ez azonban távolról sem valami vékony füzetecskét, nyúlfarknyi történetet jelent! Az alkotók szándékosan választották ezt a formátumot: kihagyták a gyakori “töltőfejezeteket”, illetve sokszor még az adott fejezetben kiderül, hogy milyen sorsunk lesz, amennyiben bizonyos tárgyak, vagy csapatok nincsenek velünk – legyenek ezek halálpontok, vagy csak valamilyen enyhébb következmény. Így, ha ezeket hozzáadnánk, véleményem szerint kiadna egy körülbelül 300 fejezetes történetet a mű. Innentől kezdve pedig azt hiszem, nem kell részleteznem, miért nem a mennyiségtől függ a minőség, hanem a tartalomtól. A tartalom pedig…nos, az nagyon ott van! Bár a cikk megírásának idején még csak a Rakéta, Vénusz kiadó korabeli alkotásai, valamint a Démonlovagok alapján tudom elbírálni a kezembe kerülő lapozgatósokat, számomra vitán felül áll, hogy A végzet prófétái kiváló munka.

 
Maga a mű és a könyv is igazán kalandos utat járt be, akár egy fantasy hős: Szlobodnik Gábor, lelkes rajongóként 2012-ben kiírt egy pályázatot, lapozgatós típusú kalandokra. A beküldött pályaművek között szerepelt Takács László "A végzet prófétái" alkotása. Gábor ezen még finomított, kigyomlálta a hibákat, majd elkészítette a pdf verziót. Sajnos ekkor még nem volt rá igazán érdeklődés, így a papír alapú kiadás szóba sem került. A 2018-tól feltámadó lapozgatós láz viszont új helyzetet teremtett: Gábor, egyeztetve Lászlóval, elővette, korszerűsítette, kibővítette az eddigi művet, a Titánról átrakta egy saját világba a történetet és végül szerzői kiadásban megjelentette. Mivel a mű elsőre összesen 200 példányban került kinyomtatásra, így áldottam a szerencsémet, hogy még időben hozzájutottam és nem később kell megvennem többszörös áron.

Kezdjük a szöveggel! Ezúttal szerencsére nem kell semmilyen magyar fordító bénázásait kerülgetnünk, Illusztráció01esetleg a végigjátszásba emiatt belebuknunk. A mondatok szépen megfogalmazottak, érthetőek, jól tagoltak. Az egyes fejezetek kellően hosszúak, sokszor részletes leírások segítenek abban, hogy még teljesebben beleéljük magunkat ebbe a világba. Alaposan kidolgozott, felnőtt olvasók számára is maximális élvezetet nyújtó nyelvezet és tartalom fogad minket. Továbblépve a világra és az alaptörténetre, ezúttal nem valamilyen egzotikus szerepkörben fogunk mozogni, mint mondjuk A vértengerek esetén. Bár tulajdonképpen már az is egzotikus, hogy a fantasy keret ellenére ezúttal nem a Titánon kalandozunk, hanem a szerzőpáros által kitalált új világ egyik régiójában, Vingardiában. Nagyon sokat így elsőre nem ismerünk meg ennek a világnak a hátteréről, de ez szándékos is volt az alkotók részéről, akik úgy tervezték, hogy a világépítésre a következő könyvekben fog sor kerülni.

Részemről nem is éreztem ebben hiányt, mert a kezdőtörténet és a játékrendszer bőségesen kielégítette az érdeklődésemet. Végre ismét nem a “Jön a Gonosz, csak TE tudod megmenteni!” klisét kell átölelnünk, hanem sokkal hétköznapibb, emberibb, ugyanakkor izgalmakat ígérő kiindulás helyzetben találjuk magunkat: bár korábban ügyes harcosnak, katonának számítottunk, ebbe végül belefáradva nyugodtabb életre vágyunk. Ezt meg is találjuk Ildenorban, egy bizonyos “Zsugori” Fengor testőreként. Eme úriember (?) a kereskedésből él, vagyis élne, de az utóbbi időben minden karavánját kifosztották… Ezért úgy dönt, hogy minket bíz meg a következőnek a védelmével, pontosabban az őrző-védő csapat vezetőjének, akinek feladata a szállítmány biztonságos eljuttatása Nordhern városába. Mivel azonban nem vagyunk szuperhősök, így nem egymagunk alkotjuk a csapatot, vagyis lehetőségünk van kiválasztani, kikből álljon a “sereg”!

Nekem ez máris nagyon szimpatikus ötlet volt, mert szeretem a csapatos küldetéseket. Innen azonban még Illusztráció02továbblépett a szerzőpáros, ugyanis a VP-ben nincsenek saját, egyéni értékeink, hanem kizárólag a csapatunk összetétele és állapota határozza meg, miképpen tudunk megfelelni az elénk táruló kihívásoknak. A csapat tagjait több, kisebb csoportból verbuváljuk össze, erre a feladatra kapunk 260 aranyat. Induláskor hét különböző frakció közül választhatunk, pénztől és szimpátiától függően (később még csatlakozhatnak továbbiak is). A szimpátián ráadásul nem csak a sajátunkat kell érteni, hanem bizonyos csoportok nem is hajlandóak velünk jönni, ha egy bizonyos másikat is magunkkal akarunk vinni! Ez és a pénz szűkössége folytán bizony érdemes alaposan átgondolnunk, kiket is fogadunk a zsoldunkba. Vannak köztük tolvajok, varázslók, alkimisták, boszorkány, harcosok, harcos amazonok és még egy gyerekcsapat is, úgyhogy a változatosságra nem lehet panaszunk. Mindezzel még nem ér véget a móka, mert az egyes csapatok (vagy vezetőik) aktívan szerepelnek a kaland folyamán is: egészen másképpen alakul egy-egy szituáció, attól függően, hogy egy adott csoport velünk van-e, vagy nincs. A csapatok (vezetői) beszélnek hozzánk, tanácsot adnak, vagy megvédenek a helyzettől függően, úgyhogy tényleg azt érezhetjük, hogy egy nagyobb egész részei vagyunk – ahol azért mi hozzuk a döntéseket.

Ebből kifolyólag Ügyesség és Életerő helyett Harckészség, valamint Erőnlét befolyásolja azt, mekkora eséllyel vesszük fel a harcot a ránk törő teremtményekkel és egyéb helyzetekkel szemben. A Szerencse szintén ugrott, helyette vannak Sorsdobások, amelyek annyira nem jöttek be, de erről majd még később. Tárgyakat, zsákmányt és aranyat viszont továbbra is gyűjtünk – ez utóbbi szintén zseniálisan lett megoldva, mert az elején, ha bevásároltuk magunkat a csapatokba, bizony alig, vagy egyáltalán nem csörög a zsebünkben, miközben útközben szükségünk lenne ezt-azt megvenni…és innentől máris beindulhat a tervezgetés, ötletelés, “sakkozás”, hogy akkor most inkább béreljek fel másokat, kevesebb csapatot, vagy ne arra menjek, hanem arra, mert ott több pénzt zsákmányolhatok, vagy mégis mi légyen, hogy ne húzzanak annyira az ágszörnyek. Stratégiai játékot szeretőként számomra ez és a csapatválasztással variálás is hatalmas pluszt adott a küldetésnek: további kihívásokkal, gondolkodnivalóval bővítette az amúgy is élvezetes kalandot. Az érdekes az, hogy nincs egy tuti csapat és tuti választás, amely mentén már csak végig kell galoppoznunk a történetet. Bár nagyon sokat számolgattam-méricskéltem, miután már átláttam a történet struktúráját, hogy mi a legjobb megoldás. Nem találtam! Hogy miért?

Mert nincs ilyen. 🙂 Pontosabban több is van! Jó pár féle variációban felbérelhetjük a különböző csapatokat, Illusztráció03ettől függően marad még, vagy nem pénzünk. Emellett kalandunk nagyjából felénél összeérnek a különböző választásokból eredő útvonalak és az a helyzet, hogy mindhárommal eljuthatunk a 200. oldalra – igaz, az egyiknél lemaradunk a történet utolsó csavarjáról… 😉 Ez szerintem nagyon professzionális és alapos alkotói-, illetve utómunkát jelentett, mert sokszor, szinte kiskanállal van kimérve, hogy különböző csapatokkal, különböző választás-útvonalak mellett mégis hasonló esélyekkel haladjunk végig sikeresen a történeten. Ez előtt leborulok és sokáig tetszett is a megoldás, de végül már egy kicsit túlzásnak éreztem: úgy gondolom, legyen bármilyen nehéz egy kaland, az mindig jutalom, tehát jó érzés az olvasó számára, ha érzi, a megfelelő döntéseinek – még ha csak sokadjára is találta meg – kiemelkedő következményei vannak. Ez így, itt nem tudott az említett okok miatt teljesen megjelenni, ami végső soron hiányzott a számomra. Ettől még távolról sem mondhatni könnyűnek a VP! Vannak haláloldalak és vannak helyzetek, amikor különböző tárgyak hiányában szintén jó eséllyel a fűbe harapunk, csapatunkkal együtt.

Nekem ez számos alkalommal sikerült, mire végre bejutottam Khalebor városába, amely nagyjából a kaland kétharmadánál található. Ugyanakkor emiatt egyszer sem éreztem frusztráltnak magam, annyira lekötött a változatosság, amely a különböző csapatösszetételekből és útirány lehetőségekből táplálkozott. Ráadásul a könyv nagylelkű abból a szempontból is, hogy bár szükségünk van bizonyos tárgyakra, ezek hiánya a legtöbbször csak akkor jelent végzetes bajt, ha egyéb módon is vagy szerencsétlent dobunk, vagy mondjuk hiányzik az egyik csoport a seregünkből, amely az adott helyzetben kisegítene minket a pácból. Apropó dobások! Mint említettem, Szerencse-, helyett Sorspróbák útján játszanak velünk az istenek: két kockával dobás alapján kell kinéznünk egy táblázatból azt, hogy három lehetőség közül éppen melyik történik velünk. Pontosabban kéne, mert én kényelmetlennek éreztem mindig visszalapozni a táblázathoz és böngészni, ezért inkább egy kockával dobva 1-2/3-4/5-6 eredményekre bontva fürkésztem ki az istenek szándékait. Minden bizonnyal titokzatosabb, hangulatosabb az eredeti megoldás, de így meg kényelmesebb. 🙂

A Sorspróbák egyébként sem igazán nyerték el a tetszésemet. Miért? Mert úgy éreztem, ez egy olyan elem, Illusztráció04amely túl kiszámíthatatlanná teszi az alapos műgonddal összeszervezett terveimet. Egy Szerencse-, Ügyesség-, Legénység ereje-, stb. próbát mindig tudjuk valamennyire befolyásolni azzal, hogy mekkora értékkel rendelkezünk ezeken a területeken. A Szerencsét azzal is, hogy igyekszünk elkerülni a “Tedd próbára szerencséd!” fejezeteket, amelyek csökkentik ezt a számot, illetve arrafelé menni, ahol plusz pontokat kapunk. Igazából túl sok Sorspróba nincsen a könyvben, tehát nem egy állandó zaklató tényező. Amiért mégis zavart az az, hogy úgy éreztem, az eltérő dobások/kimenetelek túlságosan nagy eltérést adnak a kalandnak – ahhoz képest, hogy erre nem rendelkezünk akaratlagos ráhatással. Pl. az egyik helyen a három kimenetelből kettő nagyon komoly ellenfeleket hoz, sőt, az egyiknél még elveszthetjük a harctól függetlenül minden pénzünket, vagy minden tárgyunkat is. Ellenben a harmadiknál – ha a megfelelő csoport velünk van, ezt azért hozzá kell tenni! – nem csak hogy harc nélkül továbbállhatunk, vagy gyenge ellenféllel kerülünk szembe, de még olyan hatalmas pénzmennyiség is a birtokunkba kerül, plusz még egy küldetés-kritikus tárgy is, amely döntően megkönnyíti a végigjátszás. Egy másik helyen pedig a dobástól függően vagy súlyos harcba kell bocsátkoznunk egy brutális bestiával, vagy még előzetes veszteséget is szenvedünk – vagy teljesen megússzuk a harcot, ellenben megkapjuk érte ugyanúgy a jutalmunkat. Nekem ezek a kimenetelek túlságosan szélsőségesek voltak, a magam részéről ennél kisebb eltéréseket tettem volna a Sorspróbákhoz.

A harcrendszer ellenben teljesen elnyerte a tetszésemet: úttól, csapattól, dobástól függően kerülünk ellenfelekkel szembe, de összességében nincsen annyira sok összecsapás a kalandban. Mondhatnám pont elég, mert a könyv első kétharmadában nem vagyunk különösebb erősek – a VP-ben ugye nem lehet maximális értékekkel kezdéssel trükközni -, így a csaták izgalmasak, sőt bizony megizzasztóak. A szokásos -2 Életerő/támadás helyett itt mindig 1-3 Erőnlét veszteséget szenved el a peches oldal – számomra már ettől is izgalmasabb és monumentálisabbá vált minden csata. Ráadásul az erőnlét nem szerezhető vissza valamiféle varázsfőzetekkel, vagy az uzsonna elfogyasztásával, ami egyel több ok arra, hogy odafigyeljünk! Időnként csatlakozhat hozzánk, bizonyos feltételek megléte esetén egy-egy újabb csoportosulás, illetve Khaleborban még bérelhetünk is fel embereket, ha van rá pénzünk. Ajánlott is az utánpótlás, megerősítés, mert a kaland egy része még előttünk áll! Ugyanakkor itt éreztem egy kis elcsúszást a nehézség terén: csapat összeállítástól függően a kaland első felében több, nagyon nehéz összecsapást kell sikeresen megvívnunk – nem egyszer ugyanannyi, vagy magasabb támadóerejű ellenfelekkel. A kaland közepén, ha ügyesen döntöttünk és a birtokunkba kerültek egyes tárgyak, akkor szintén nehéz csatákat vívunk meg, de a már győzelem nagyobb esélyével.

Viszont a kaland utolsó harmadában a szokványos csaták már semmi kihívást nem jelentenek, annyira Illusztráció05felszívhattuk magunkat. Kicsit olyan érzésem volt, mint egy videójátékban, ahol 20. szinttű hősként 10. szinttű ellenfeleket kapok. Szóval e téren lehetett volna még egy kicsit optimalizálni a játékmenetet. (Sőt, ha az ominózus Sorsdobást 33%-os eséllyel és megfelelő csapattal kidobjuk, akkor még könnyebb lesz az utolsó egyharmad küldetés.) Egyébként is olyan érzésem volt, hogy a Khaleborba érkezés, de még inkább a csatornákba leereszkedés után kicsit leült a történet. Ez persze fakadhatott abból is, hogy egész odáig ennyire el voltam kényeztetve választások, változatosság terén! 🙂 Lehúzni ugyanakkor ezt a részt sem tudnám, itt is még számtalan kaland, ellenség, megpróbáltatás, halál érhet bennünket és itt is még mindig több módon is eljuthatunk a végső csatáig, sőt azon túl (…ahol még mindig el lehet hasalni, ahogy nekem is sikerült 🙂 ). Apró zavaró tényezőnek éreztem még az egyik csapat bónuszát, ami harci szekerek képében jelentkezett. Ezt sokszor nem is volt egyértelmű, hogy az adott ellenfél esetén igénybe lehet-e venni, illetve részemről is bizonyos harchelyszíneket teljesen alkalmatlannak találtam (volna) a szekerek használatára. Szóval ezt a bónuszt – mert jó ötlet -, valamilyen más eszköz segítségével illesztettem volna be a történetbe.

Az ellenfelek változatosak, bár a klasszikus fantasyből merítkeznek csak, ezt teljesen rendben levőnek találtam. Egyedül a Vörös Sárkányt éreztem egy kicsit beleerőltetettnek – nem derült ki semmi róla, sem a múltjáról, sem a motivációjáról, hogy miért is van ott és akkor. Ugyanakkor az tetszett vele kapcsolatban, hogy kizárólag úgy van esélye ellene az egész csapatunknak (!), ha már súlyosan megsebezték – és még akkor is kőkemény ellenfél tud lenni! Ez a fajta felnőtt szemlélet, precizitás végigkíséri az egész történetet, amely hallatlanul tetszett! Simán előfordul az, hogy a kalandunk egy korábbi részén lezajlott esemény következménye később felbukkan az utunk során és ez bizony néha igen kellemetlen meglepetésekkel jár! Ugyanakkor teljes mértékben reális. Emiatt, illetve a velünk lévő csapatok eltérő reakciója folytán, végig azt éreztem, hogy egy élő, lélegző világban ügyködök, ahol mindennek van jelentősége és következménye. Maga a befejezés is kétféle, pontosabban az egyik, némileg rejtett befejezés tartalmaz egy látványos csavart…!

Lássuk még a külcsínt! Nos, engem a címlap abszolút nem bájolt el – talán ezt mondanám a könyv legnagyobbIllusztráció06 hibájának. 🙂 A fekete-fehér színezés megadta az alapot, de a rajzot, az emberek megjelenítését sem éreztem valami profinak. Olyan érzésem volt, mintha egy csapat szerepjátékost látnék, akik éppen készülnének belevágni egy kalandba, nem pedig egy csapat hőst, akik velem együtt megmentik a világot. Az értékeltem, hogy nem valami elkoptatott klisé helyzet, vagy főellenfél került ide, mégis, örömmel láttam volna ennél hangulatosabb grafikát is. Nyilván drágább lett volna a kiadás, így a végső ár is, ha színes a címlap, számomra mégis hozzáad annyit egy jól sikerült, színes borító, hogy valamennyi felárat szívesen megfizetnék érte. A külsőségek többi részéről viszont csak pozitív jelzőkkel rendelkezem: kiváló kötés, jó minőségű papír, jól olvasható szöveg, valamint látványos, többségében rendesen kidolgozott illusztrációk jellemzik a VP-t. Persze, elfért volna még több, egész oldalas kép, ám számomra ez nem jelent meg hiányként – talán a remek leíró fejezetpontok és úgy általában az élvezetes alkotás miatt.

Mit mondhatnék még így a végére? Egyrészt most is nyílt SPOILER rovat, ahol a lehetséges legideálisabb csapat összeállításoknak igyekeztem utánajárni. Nem volt egyszerű, lévén az alkotók igyekeztek kiegyenlíteni a választások következményeit. Véleményem szerint azért vannak finomságok, amelyek könnyebbé, vagy nehezebbé tehetik a küldetést. Ó igen, mielőtt még elfeledném: a történet kiváló! Összetett, árulással, összeesküvéssel átszőtt, komoly, érett sztori, váratlan meglepetésekkel és részletesen megírt győzelmi fejezettel. Ez utóbbiért különösen hálás vagyok, mert bizony egyes művek méltatlanul összecsapják, holott mégiscsak ezért küzdjük át magunkat a könyvön. Tudom, tudom, az út a lényeg, nem a cél, ennek ellenére azért szeretem jóízűen meg is enni azt az ételt, amelyet előtte hosszan kotyvasztottam. A végzet prófétái szerintem egy remekmű, apróbb hibákkal, amelyeken érdemes még fejleszteni, hogy a reménybeli következő művek még kiválóbbak legyenek. Méltó kezdése egy új lapozgatós korszaknak!

Hazai, támogatandó alkotásról lévén szó, még megemlíteném, hogy A végzet prófétái utolsó példányai (talán) még megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek a Szellemlovas könyvesboltban, Mr. Sci-fi magáneladónál. Tudtommal tervbe van véve egy újabb kiadás is, úgyhogy nincs kizárva további példányok megjelenése. Sőt,  ingyenesen letölthető a könyv weboldalán! És bár már kevés az idő, akinek szintén tetszett a mű és erőt, tehetséget érez az íráshoz, akár még pályázhat is saját alkotással a folytatásokhoz, 2021. február 28-i leadási határidővel. Részletek a könyv végén, illetve a weboldalon.

 

PRO

  • Profi fogalmazás és történetalkotás
  • Újszerű harcok és harcértékek
  • Számos választási út, újrajátszhatóság
  • Stratégiai lehetőségek tárháza

KONTRA

  • Kicsit túlságosan kiegyensúlyozott
  • Apróbb gyengeségek
  • Lehetne még hosszabb! 🙂

Eredmény:

93%

 

SPOILEREK

 

Rengeteget számolgattam és jó pár küldetést is végigvittem a különböző csapatokkal a három lehetséges útvonalon Khaleborig. (Onnantól gyakorlatilag már mindegy, melyik csatornát választjuk a templomig.) Az a helyzet, hogy útvonaltól függ sok esetben az ideális csapatösszeállításunk is. Khaleborba a “Sárkányos”, a “Druidás” és a “Barbáros” úton tudunk eljutni.

1., Úgy látom, hogy egyértelműen a Sárkányos út a legnehezebb, legszivatósabb – ráadásul még csak meg sem kapjuk az Írásjelolvasás képességét, így meg ugye lemaradunk a megcsavart befejezésről… Ennek ellenére nézzük, mi a javaslatom!

 Thogar, Theor, Corpius

Így még marad 10 aranyunk, ehhez jön később a holdas talizmán, amely Thogarnak köszönhetően 8+2 arany. Illusztráció07A fejpántot mindig kötelezőnek tartom, mert nélküle egyrészt bevisznek a szellemek fürödni a folyóba, másrészt Selena is jó eséllyel (66%) kinyír. Így marad, kedvezménnyel 11 aranyunk. Ebből veszek további kedvezménnyel Törpe Pálinkát 6 aranyért, valamint Kosszarvat 2 aranyért. Zenderék hiányában nem tudtuk megmenteni a halászokat, így jönnek a Sötét elfek, ráadásul +2-es támadóerő bónusszal. Igazából itt érvényesnek kéne lennie a harci szekér +1-nek, de még ha azt mondjuk, hogy nem, akkor is van 5 támadásunk, ez még mindig kevesebb az elfek 6-os értékénél, ezért én itt vetném be a pálinkát, így legalább már egyenlő esélyekkel harcolunk. De persze így is nagyon kemény lesz.

Az adományokat harácsoló boszorkány viharát megint csak Thogarnak köszönhetően megússzuk, pénzünk viszont sajnos nem lesz a tolvaj-seregkiegészítésre (ezt mondjuk hibának is tartom, mert valahogy lehetőséget kellett volna, legalább szerencse segítségével biztosítani, h legyen ennyi pénzünk). Jön a sárkány. Nem számolok a legszerencsésebb, harc nélküli Sorspróbával, koncentráljunk a csatára! Ez a 10/8-as érték igen brutálisan hangzik, de máris -3 Erőnlét a sárkinak Corpiuséknak köszönhetően, majd ha még ezt kimaxolják a Kosszarvval, ami -4 Erőnlét, akkor már csak egy enyhe gyomrost  (-1 Erőnlét) kell bevinnünk a Kis Vörösnek és máris vége. Ennyit azért talán csak össze tudunk hozni.

Az élelelemszerzés során még összegyűjthetünk 5-12 aranyat érő zsákmányt, de ennek nincsen jelentősége: ugyan a trollt totálisan lealázzuk a vizes bottal, így nem tudtunk tőle trollvért szerezni (a csatát nem ajánlom…), amit eladhatnánk a piacon.Viszont a fejpánt, a vizes bot és az előtte elgyepált városi útonállók 12 + 35 + 30 aranya már elég ahhoz, hogy kifizessük a kocsmai közvetítési díjat és felbéreljük mind a Méregkeverőket, mind a Törpéket. 11-es Harcértékkel pedig már mindenkit lenyomunk a továbbiakban. Csak sajnos a befejezés lesz szolidabb…

2., A druidás út

Thogar, Estrella, Zender, Felderítők

Thogar szükséges a megfelelő üzleteléshez, valamint csak vele van esélyünk (33%) elkapni a folyami Vad elfeket a hídnál a +40 arannyal. Viszont éppen őmiattuk rögtön le kell állnunk harcolni az Ildenori Felderítőkkel, akik máris kemény ellenfelek: egyedüli szerencsénk, hogy nem kell teljesen leverni őket, illetve, ha nagyon elgyepálnának minket, akkor könnyebb újrakezdeni, mert még nem vagyunk messze a kezdetektől. Így megússzuk viszont a durva Sötét elfes csatát, lesz 10 + 15 aranyunk shoppingolásra! Ebből alap a fejpánt -9, és a két druidás cucc -6, -5 arany, mindez kedvezményesen, Thogarnak köszönhetően. Marad 5 aranyunk. Visszamegyünk a hídhoz, imádkozunk, hogy a Vad elfeket kapjuk. Ha ez nem sikerül, akkor sem történt tragédia, bár súlyos harcot leszünk kénytelenek ismét vívni, akár a Kentaurokkal, akár a Hárpiákkal. Ha viszont a rohadék Hárpiák lenyúlnák a hátizsákunkat a druidás cuccokkal, akkol töltsük vissza az állást…akarom mondani, kezdjük elölről a küldetést. 

Innentől kezdve már lazíthatunk, mert megszerezzük az Írásjelolvasás tudományát, a Kamu Amazonok Estrelláéknak köszönhetően nem csábítanak el férfiakat a csapatunkból (bár megmérgeződni viszont páran megmérgeződnek később 😦 ), a Boranok és Orklovasok sem jelentenek gondot, egyedül az élelemhajkurászás adhat még némi adrenalinlöketet. Ugyanis, ha a Sárkányfattyakkal hoz minket össze a Sors, akkor a tojásukkal, városi haramiák leverésével még össze tudjuk szedni a pénzt mindkét khalebori csapat felbérelésre, így már Überszuper szintre léphetünk a 13-as Harcértékünkkel. Mindezt ráadásul a folyami Vad elfek nélkül! Hogyan? 5 aranyunk maradt a folyami shoppingolásból, 12 arany a fejpánt, 8 az orkok ezüst karperece, 12 a Sárkányfattyú tojás. A városi haramiák 30, kocsmai közvetítő levonás nincsen, így 67 aranyunk lesz és nekünk 65 kell a két csapat felbéreléséhez. Ha csak az 5 aranyat érő bronzmedált kapjuk az orvvadásztól a medve leöléséért, vagy semmit, akkor annyi a különbség, hogy csak az egyik csapatot tudjuk felbérelni. De 11-es Harcértékkel még mindig királyok vagyunk.

3., A barbár út

Thogar, Theor, Zender

Erős kezdőértékek, harcolni pedig alig kell. A folyami shopping-city-ben éppen csak a fejpántot tudjuk 9 Illusztráció08aranyért megvenni a jóárasított 15 aranyért eladott gyöngyökért, de azért vegyünk még vigasztalásul egy kis Törpepálinkát a maradék 6 aranyból, akciósan. a hídon szokás szerint vagy kemény harcok, vagy a folyami Vad elfek +40 aranya fogad. Itt is minden opció rendben van, kivétel, ha a Hárpiák lenyúlnák a hátizsákunkat a pálinkával, ezt ne hagyjuk, mert nehogymááá’ (hagyhatjuk, nem lesz akkora jelentősége)! Az öregembert szabadítsuk ki Theorékkal a kő alól, így lesz egy Nap nyakékünk, a barbárokkal beszéljünk, istenítsük nekik az istenüket, így meg lesz egy brutálisan erős kiegészítő csapatunk. Ezzel már könnyűszerrel leverjük a Fekete Trollt, bár pontosan nem tudom, miképpen használjuk a harci szekereinket a  sötét barlangban, gondolom van rajtuk infravörös érzékelő, lényeg az, h ne kíméljük ezt a nagy dögöt! Ha nagyon betojnánk, használhatjuk még előtte bátorságserkentőnek (+1 Harcérték) a törpepálinkát.

A vére igazán értékes, ezzel, illetve ha nem voltak meg a folyami Vad elfek, akkor a városi haramiák semlegesítésével már meg is van 30 + 35 aranyunk a két khalebori csapathoz. De még kell 10 arany a kocsmai közvetítéshez, ezt meg könnyen összegyűjthetjük, ha akár csak eladjuk a Nap medált a nyakunkból, ez 10 arany, ennyi elég is lesz. Ha pedig megvoltak a Vad elfek, akkor felesleges bántani a haramiákat, hiszen mind a pénz, mind a térkép a birtokunkban lesz már. Felbéreljük a két csapatot és innentől már nem lesz bajunk, még a Barbárok lázadozásának leverése után sem, hiszen a 11-es Harcérték így is összegyűlt.

 

A végzet prófétái” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Köszönjük még egyszer a rendkívül alapos elemzést!

    Pár dologra esetleg reagálnék:

    “Így, ha ezeket hozzáadnánk, véleményem szerint kiadna egy körülbelül 300 fejezetes történetet a mű.”
    Igen, én is így gondolom. 🙂 Ez egy körülbelül 300 fejezetes kaland, csak kissé “össze vannak tolva” a fejezetek, illetve minden “felesleges” fejezet ki van szedve belőle. Én őszintén szólva jónak gondolom ezt a megoldást; örülnék neki, ha a többi játékkönyv is kb. így lenne felépítve (eléggé idegesíteni szoktak a “helykitöltő” fejezetek, amik láthatóan csak azért vannak megírva, hogy pl. 300 vagy éppen 400 fejezetes legyen egy könyv; és azt sem szeretem, ha állandóan lapozgatni kell, mert szinte minden bekezdés egy külön fejezetben van 🙂 ).

    Fogalmazás, nyelvezet: köszi, örülök, hogy bejött, illetve “profinak” találtad. Tényleg igyekeztem változatossá és olvasmányossá tenni a stílust, mert ez szerintem is sokat hozzá tud adni egy játékkönyvhöz, illetve annak hangulatához. A korábbi játékkönyvek egy része szerintem nem túl “erős” ebből a szempontból. 🙂 Gondolok itt például a Pusztítás maszkjaira, ahol kb. minden 2 sorban van leírva; a győzelmi pont is, ami igen, rendkívül kiábrándító. 🙂 (Szerintem is fontos, hogy egy kaland “méltó módon” legyen lezárva, illetve egy hosszú, részletes, akár kissé epikus lezárást kapjon; a VP-nél is próbáltam egy ilyet összehozni, mert eredetileg ebben is csak egy kissé hagyományosabb, és kb. 10 sorból álló győzelmi pont volt.)

    Sorspróbák: igen, kissé túlbonyolítottak, ezt más is írta, illetve valóban, egy-két helyen mintha túl szélsőséges kimenetelek lennének. A későbbiekben ez máshogy lesz megoldva. Már ha lesznek egyáltalán, mert például a közvetlen folytatásban egyelőre semmilyen sorspróba nincs. 🙂 De még átgondoljuk.

    A túlzott kiegyensúlyozottságról már beszéltünk, ez jórészt az én “saram”, én alakítottam úgy az útvonalakat, hogy mindegyik nagyjából egyforma nehézségű legyen, illetve mindegyiken bele lehessen futni valami szupercuccba vagy akár segítőbe, ami/aki később több alkalommal is hasznos lesz (az eredeti változatban igazából csak a “druidás” útvonal volt “helyes”, legalábbis csak azon volt érdemes végigmenni). Mondjuk lehet, hogy valóban nem ártott volna több különbség a nehézséget tekintve az útvonalak között, vagy egy akár egy olyan útvonal, ami jóval “szívatósabb” a többinél… de most már mindegy. 🙂 Végül is ez valóban egy bevezető könyv, egy ilyennek pedig nem árt aránylag jól játszhatónak lennie.

    “A szokásos -2 Életerő/támadás helyett itt mindig 1-3 Erőnlét veszteséget szenved el a peches oldal – számomra már ettől is izgalmasabb és monumentálisabbá vált minden csata.”
    Örülök, hogy erre kitértél, és hogy tetszik neked ez a megoldás, mert ezzel kapcsolatban eddig mindössze egy olvasó nyilvánított véleményt, és az a vélemény is negatív volt. 🙂 Pedig én is jobbnak gondolom, hogy nem mindig 2-őt sebződik a vesztes fél, hanem ezen kívül lehet 1 vagy akár 3 is a sebzés. Ez azon kívül, hogy életszerűbb, még tényleg izgalmasabbá is teszi a harcokat, ahogy írtad. Szóval ez biztos maradni fog a későbbiekben is.

    “Viszont a kaland utolsó harmadában a szokványos csaták már semmi kihívást nem jelentenek, annyira Illusztráció05felszívhattuk magunkat.”
    Igen, erről is beszéltünk már, úgyhogy csak annyit, hogy ugye a cél az volt, hogy ne csak a legerősebb csapatösszeállítással lehessen megnyerni az utolsó csatákat, hanem lényegében bármilyennel (némi szerencsével + taktikázással, és a szükséges tárgyakkal persze). De valóban, talán 1 ponttal lehetett volna erősebb pár “csatornatöltelék”, ahogy írtad… ha lesz egyszer mondjuk egy jubileumi, 10 éves kiadás a könyvből, tényleg alaposan átgondolunk majd egy ilyen “erősítést”. 🙂

    “Egyébként is olyan érzésem volt, hogy a Khaleborba érkezés, de még inkább a csatornákba leereszkedés után kicsit leült a történet.”
    Ez érdekes, mert mástól épp azt hallottam, hogy Khalebortól indul be igazán a történet… hiszen ekkor derül ki, hogy mi is áll igazából a korábbi események mögött + innentől válik lényegében egy izgalmas hajszává a kaland. Én is így gondolom egyébként. 🙂 De persze elfogadom, ha te máshogy érzed.

    “Apró zavaró tényezőnek éreztem még az egyik csapat bónuszát, ami harci szekerek képében jelentkezett. Ezt sokszor nem is volt egyértelmű, hogy az adott ellenfél esetén igénybe lehet-e venni”
    Ezt más is írta, de amikor jobban utánanéztünk, azt láttuk, hogy ‘elvileg’ mindenhol egyértelmű a dolog, tehát kiderül a szövegből, hogy lehet-e használni a szekereket az adott csatában vagy sem. Neked konkrétan hol nem volt egyértelmű?

    “Egyedül a Vörös Sárkányt éreztem egy kicsit beleerőltetettnek – nem derült ki semmi róla, sem a múltjáról, sem a motivációjáról, hogy miért is van ott és akkor.”
    Hát igen… tényleg nem ártott volna valami magyarázat a Vízmágusoktól, hogy mi is volt ez az egész “balhé” a sárkánnyal. 🙂 Majd esetleg ezt is pótoljuk, ha lesz egyszer egy javított kiadás.

    “Lássuk még a külcsínt! Nos, engem a címlap abszolút nem bájolt el – talán ezt mondanám a könyv legnagyobb hibájának. ?? A fekete-fehér színezés megadta az alapot, de a rajzot, az emberek megjelenítését sem éreztem valami profinak. Olyan érzésem volt, mintha egy csapat szerepjátékost látnék, akik éppen készülnének belevágni egy kalandba, nem pedig egy csapat hőst, akik velem együtt megmentik a világot.”
    Ebben is van valami… illetve mások is írtak már hasonlót. Ma már én sem feltétlenül gondolom jónak, hogy ezt a képet tettük a könyv elejére; vállalható, de talán tényleg jobb lett volna egy másabb jellegű kép, ami esetleg még színes is. Így valószínűleg több emberhez is el tudtuk volna juttatni a könyvet, mert sajnos úgy láttam, voltak olyanok, akik ezért a borítóért nem szerezték be a Végzet Prófétáit. 😦

    “A VP szerintem egy remekmű, apróbb hibákkal, amelyeken érdemes még fejleszteni, hogy a reménybeli következő művek még kiválóbbak legyenek. Méltó kezdése egy új lapozgatós korszaknak!”
    Ezt külön köszi! Örülök, hogy így látod. Igyekszünk a későbbi könyveket még jobbra, összeszedettebbre, egyedibbre összehozni.

    Az spoileres részekhez annyit, hogy igen, mi is úgy akartuk, hogy kb. hasonló legyen az ideális csapatösszeállítás. 🙂 Valószínűleg tényleg ezek a legjobb kombinációk.

    Köszi még egyszer az elemzést, illetve hogy ennyit foglalkoztál a könyvvel!

    Kedvelés

    1. vt135

      Elképzelhető, hogy azért éreztem lelaposodónak a csatornáktól kezdve, mert egyrészt a harcok annyira könnyűek lettek – már nem éreztem, hogy a túlélésemért harcolok és ugyanígy az erős seregemnek sem kottyant már me 1-2 Erőnlét veszteség. Erre csak tippelek – hiszen a “lelaposodás” egy érzés, nem egy kiszámított végeredmény – hogy talán, mivel innentől kezdve már nem kellett törpölni a pénzen és a(z újabb) csapatokon, ezért agyban sem volt annyira zizegtető. Persze a szentélybe betörés ismét csak feljebb emelte a feszültség szintet (mondjuk az a papnős kép szerintem az “ál-sárkányfűárus” boszi mellett a gyengébb kép, semmi félelmet, feszültséget nem ad át, csak mintha valami partiban lennénk 🙂 ) és ugye a kritikus tárgyak, döntések hiányában még bőven fűbe haraphatunk. Mégis valahogy ez az érzés alakult ki, feltehetően a fenti két, különösen az első okból.

      Lássuk a harci szekereket! Nem csak azt veszem ide, ahol nem volt egyértelmű, hanem ahol szerintem irreális lett volna használni.

      1., Sokszor elhangzik az, hogy egyik csapatod sem használhatja a speciális képességeit. Ez félreérthető, mert a szöveg elvileg külön szól, ha nem használhatjuk a szekereket – pl. a sárkánynál -, akkor elvileg ilyen helyzetekben lehetne. A fenti korlátozás mégis elbizonytalanító hatású. Ha viszont a speciális képességekbe a szekerek is beletartoznak, akkor szinte sehol sem lehetne használni ezeket a harceszközöket.
      2., Folyami kalózok. Város közepén, emberek, lovak, sűrű, beépített területen nekem irreálisnak hangzik.
      3., Sötét elfek. Mivel külön, a harc előtti “kommandós-támadást” már bebuktuk a harci szekerekkel, a gödrök miatt, így logikus lenne, h ezután már nem is kísérletezünk a további használatukkal.
      4., Hárpiák. Repülő lények, nem hiszem, hogy érdeklik őket a szekerek.
      5., Kristályharcosok. Erre most nem emlékszem fejből, de ők sem ijednének meg, mert nem értelmes lények.
      6., Fekete troll. Sötétben, egy barlang közepén nem sok esélyt látok a szekerezésre.

      Kedvelés

      1. Denko

        Részletes és alapos kritika,csak pár megjegyzés a margóra:

        Borító: Igaz,talán jobb lett volna valami dinamikusabb kép,ami jobban felkelti a figyelmet.
        Belső illusztrációk: Egyetértek,úgy emlékszem,anno én is szóvá tettem,hogy sokan túl barátságosnak tűnnek/a zsoldosaink nem túl marconák..

        Harci szekerek:
        1. Ez nem világos,a gladiátorok különleges képessége a szekerek.
        2.Konkrétan a város egyik kapujánál vagyunk,kell lennie valamifajta térnek a gyülekezésre,amíg az őrök intézik a ki/beléptetést.
        3.Itt nem használhatóak a szekerek a “kommandó-akció” után,le is van írva,hogy szekérvárban védekezünk.
        4./5.Szerepel a szövegben,hogy nem használhatóak a különleges képességek.
        6.A troll 8 méter magas,így a barlang elég tágas lehet. + tüzet is raktunk.

        A gladiátorokat Sziklaöklű vezeti,Theor a főnökük neve,de ő Ildenor-ban maradt.

        Kedvelés

      2. “Leül a sztori”: igen, így már értem, hogy mire gondolsz. Talán tényleg nem ártott volna kicsivel több taktikázási lehetőség a csatornába. Meg úgy egyáltalán, választási lehetőség (mondjuk egyébként az eredeti változatban még ennyi sem volt; lényegében egyetlen útvonal volt csak a csatornában, és ott se igazán dönthetett semmiről a játékos. Persze ettől még valóban lehetett volna ebben az átdolgozott verzióban még több lehetőség).

        Harci szekerek: igen, ez egy speciális képesség. És igen, túl sok helyen nem lehet használni, de ez talán korrekt is így, hiszen a gladiátorok eleve egy tápos egység, nagy Harckészséggel. 🙂
        A konkrét esetekkel kapcsolatban Denko már ugye válaszolt, csak kb. ugyanazt tudnám leírni én is.

        Kedvelés

  2. vt135

    Köszi a hozzászólásokat!
    “A gladiátorokat Sziklaöklű vezeti,Theor a főnökük neve,de ő Ildenor-ban maradt.” – Gizike, gőzeke… 🙂 Amúgy jogos, ott a pont!
    “de ez talán korrekt is így, hiszen a gladiátorok eleve egy tápos egység, nagy Harckészséggel.” – hát, de olyan drágák, h ha Estrelláék + 1 Harcérték a Felderítőkkel, még akkor is marad +10 aranyunk. Ráadásul Khalebortól kezdve már nincs is bónuszuk. Cserébe képesek legemelni a sziklát…Sziklaöklüvel, hiába, a név kötelez! 😉

    Kedvelés

  3. Mohan

    Hali SzG!

    Az lfg.hu-n már beszélgettünk.

    A cikkhez: technikai okokból, először szép sorban elolvastam a könyvet. Tudom, nem így kell. Sok titokra fény derült, ám a mozaikok nem álltak össze.
    Utána elkezdtem rendesen játszani. A csapatom: Estrella, Mileona, Zender, bónuszként a Felderítők. Ez így 7/16, viszont elvertem az összes aranyat.
    Első nekifutásra a kőhídig jutottam, ahol a Sors a Kentaurokkal hozott össze, és a kockák istene nemes egyszerűséggel a csapatomra borította az asztalt. Újrakezdés, de innentől a csatákat nem kidobálom, hanem kiszámolom a várható veszteséget, és azt vonom le magamtól.
    Elsőként (és másodikként is) átkeltem a kőhídon, mind a “druida”, mind a “barbár” útvonalon sima út Khaleborig (megfelelő döntésekkel nincs nagy Erőnlét-veszteség) – ahol aztán ugyanilyen sima módon végez a csapattal a troll. Ez így zsákút.
    Ezek után hagytam a kőhidat, kipróbáltam a “sárkány” utat. Sajnos, kereskedni csak a halászoktól kapott gyöngyökkel lehet, ami elég szűk lehetőséget biztosít. Az úton aztán Mileona átsegít az amúgy halásos csapdákon, ezen felül könnyű az út a sárkányig, amit viszont csak a szerencsés Sorspróbával lehet legyőzni. A vízmágus bottal aztán a troll nem ellenfél, végre beléphetek Khaleborba! (Ellenben, a Selena elleni sorspróbát is el kell csalni. Mindegy, melyik úton érkezett a csapat.) (Viszont kiderült: a tutajossal való kereskedés után, az agyagbábuval gazdagabban, a másik két út is járható, az agyagbábut a troll ellen használva fel. Harckészségben még így is erősebb, de a csapat (elvileg) bírja Erőnléttel.) A városba egy teljesen szétvert csapattal érkezik az ember (gyakorlatilag bármely útvonalon is jött, igen jó eséllyel nincs több 5 Erőnlétnél), ellenben fel lehet bérelni az utcakölyköket, és mindkét városi csapatot, a térkép begyűjtése mellett. (Útközben ellenben nem lehet erősítést kapni. Ott akadtam el, hogy a csapat leszállt a csatornába, innen még nem volt időm folytatni.)

    Kedvelés

  4. Szia!

    Örülök, hogy továbbra is foglalkozol a Végzet Prófétáival. 🙂 Viszont ismét csak azt tudom írni, hogy valójában azért nem ennyire nehéz a könyv… Nincs olyan útvonal, ami “zsákutca” lenne, vagy amin ne lehetne legyőzni vagy akár elkerülni a trollt… és a Serenás próbát sem kell “elcsalni”. Mindenre van megfelelő segítő vagy éppen tárgy… és igazából nem is olyan nehéz ezekbe belefutni. 🙂 Óriási peched lehet tényleg, ha épp ezeket a fontos segítőket és tárgyakat hagyod ki mindig. Akárhogy is, ha nagyon nem megy a végigjátszás, akkor valóban nézz bele az itteni spoileres leírásba, az mindent tartalmaz. 🙂

    Kedvelés

  5. Mohan

    Nem-nem, csak annyit írtam: ez a csapat, ha a kőhídhoz érve egyenesen átmegy rajta, akkor nem létezik olyan döntés, ami révén be lehetne jutni Khaledorba. Ellenben, megvéve az agyagbábut, már van rá esély. (Nem próbáltam ki, de úgy saccolom.) Találtam tárgyat, amit lehetne használni Serena ellen, de azt ez a csapat nem tudja begyűjteni (kellenének a gladiátorok). Ennyi nem gond, azon lepődtem volna meg, ha elsőre végigjátszom!
    Apropó, gladiátorok. Nekem furcsa, hogy a tulajdonosok közéjük dobja a gyeplőt, hogy menjenek, és keressenek neki egy kis pénzt. Elviekben rabszolgák, vagy mi. A másik, a harci szekerek: egyrészt veszettül drágák, kerülnek annyiba, mint egy harci paripa, valamint mindegyikre kellene legalább két ember. Ha lesz valamikor javított kiadás, szerintem elég, ha csak egy kocsi van. Ez megoldja a második gondot, az elsőre meg fogjuk rá, hogy ez a világ ilyen.

    Kedvelés

    1. vt135

      Kedves Mohan! Ha elolvasod a Spoilerek tartalmát, akkor választ kapsz minden kérdésedre, illetve láthatod, h ezekre mind van megoldás. Próbáljad ki ezeket, aztán, ha utána van még kérdésed, akkor nyugodtan tedd fel.
      Közben kiderült, h van még egy 4. “ideális csapatösszeállítás” is: Theor, Zender, Felderítők.

      Kedvelés

  6. “csak annyit írtam: ez a csapat, ha a kőhídhoz érve egyenesen átmegy rajta, akkor nem létezik olyan döntés, ami révén be lehetne jutni Khaledorba.”
    Ez így talán igaz, de nem kell ‘egyenesen’ átmenni a hídon… tovább kell menni az úton, majd ha találkoztál a kereskedővel, és bevásároltál nála, utána kell átmenni a hídon. Így máris lesz esélyed a győzelemre, bármilyen csapattal is játszol. 🙂
    Egyébként a trollhoz nem az agyagbábú kell, hanem más, szóval szerintem ne erőltesd az agyagbábút. 🙂 (Ha gondolod, leírhatom, hogy mi kell hozzá, habár a fenti elemezésből is kiderül.)

    “Találtam tárgyat, amit lehetne használni Serena ellen, de azt ez a csapat nem tudja begyűjteni (kellenének a gladiátorok)”
    Ezt igazából megint nem teljesen értem. 🙂 Ugyanis ahhoz a varázstárgyhoz, amivel biztosan meg lehet úszni a Sernenás részt, nem kellenek a gladiátorok. Meg senki. 🙂

    “Nekem furcsa, hogy a tulajdonosok közéjük dobja a gyeplőt, hogy menjenek, és keressenek neki egy kis pénzt. Elviekben rabszolgák, vagy mi.”
    Ők nem rabszolgák. 🙂 Ilyesmiről a könyvben sincs szó.

    “A másik, a harci szekerek: egyrészt veszettül drágák, kerülnek annyiba, mint egy harci paripa, valamint mindegyikre kellene legalább két ember. Ha lesz valamikor javított kiadás, szerintem elég, ha csak egy kocsi van. Ez megoldja a második gondot, az elsőre meg fogjuk rá, hogy ez a világ ilyen.”
    Rendben, ezt átgondoljuk majd, köszönjük. 🙂

    Kedvelés

  7. Varbaro

    Szia Mohan.

    (pajzsos hajadonok+mileona+zendar+felderitők)
    Hagyd ki a felderitőket, különben nem lesz pénzed a fejpántra ezzel az összeállítással. Ha őket kihagyod akkor a druidás útvonal járható lesz. (20 induló tőke, 12 gyöngyök) ezzel már meg tudod venni a 11 fejpántot és a druidaákhoz 15 aranyért a két dolgot, és marad 6 aranyad. Bármi más útvonal nem ajánlott velük.

    Ha a felderitőket benne hagynád, az összeállítás zsákutca minden szempontból (nem lesz pénzed a fejpántra ami instant halál) és se a druidákat nem tudod megvenni a druidás úton, se a sárkányt nem tudod legyőzni, max ha csak jókat dobsz. De a valószínűség számítás szerint nem fogsz. A barbáros út ugyanez, legvégén meg a troll fog elhasaltatni, mert csak 1 fejpantra lesz pénzed, törpe pálinkára és agyagra nem.

    Kedvelés

  8. Visszajelzés: Karavánkísérők – Visszatérés Allansiába

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s